Mint korábban említettem, a hajózás iránti vonzódásom családi eredetű és ha valakit nagyon foglalkoztat a téma de mégsem választja hivatásul vagy nincs lehetősége olyan társaságba keveredni ahol ezt művelik akkor előbb utóbb megkeresi és meg is találja a módját hogy ezirányú múlhatatlan vágyakozása kielégítésre kerüljön.
A családi indíttatástól teljesen eltérő életpályát választottam - hivatásos katona lettem.
A tanulmányi éveim és a pályakezdés rögös időszaka alatt a hajózás szinte teljesen a háttérbe szorult de továbbra is gyűjtöttem a témába vágó könyveket és lehetőség szerint azért tájékozódtam. Aztán mint minden normális férfiember életében jött a családalapítás és vele sok egyéb olyan elfoglaltság ami szintén nem kedvezett annak, hogy elő merjek hozakodni egy ilyen "úrizáló" hobbival, bár az anyagi lehetőségeink lehetővé tették volna.
Az első lökést a nyolcvanas évek vége felé egy véletlen hozta: alakulatomat ahol akkoriban szolgáltam, megkereste a Balatonalmádi Vízimentők Egyesület vezetője és néhány katonai sátor egész nyáron való kölcsön-használatáért cserébe ingyenes vitorlásoktatást ajánlott. Parancsnokunk kihirdette a lehetőséget, 30 fő a sport/rekreációs kiképzés terhére két hétig lejárhat Almádiba vitorlázni tanulni! Természetesen kapva kaptam az alkalmon és jelentkeztem. Bár a vitorlázás alapjaival már tisztában voltam ez most kitűnő lehetőség volt arra, hogy hivatalosan is vitorlás kishajóvezetői jogosítványt szerezzek!
A tanfolyamot eredményesen elvégeztem és a friss "vízijártasságival" a kezemben elkezdtem az eladó hajók hirdetéseit nézegetni. Kezdésnek nem gondolkodtam nagyban, a tanfolyam alatt a Kalóz-jolle meglehetősen a szívemhez nőtt így kézenfekvő választásnak tűnt. Találtam is egy, a pénztárcámnak megfelelő áron kínált példányt Veszprémben amit rögtön meg is vásároltam. A hajó egy ötéves, vörösfenyő palánkozású darab volt amit egy amatőr építő készített, ehhez képest egészen tűrhető minőségű volt - a külalak volt ami az ízlésemmel kissé ellenkezett - kívül-belül le volt festve zománcfestékkel. Már akkor is úgy voltam vele, hogy ha már fából készült, az miért ne látszhatna - így szépen a külsejéről levakartam a festéket, lelakkoztam majd a decket klasszikus halványsárga vászonborítással láttam el. A vereteket kicseréltem jó minőségű rozsdamentes darabokra, a rigg viszont eleve jó volt, a vitorlák pedig szinte újszerűek. Ez volt életem első alkalma, hogy belekóstolhattam a hajófelújítás/karbantartás rejtelmeibe és őszintén szólva az eredmény teszett, egyértelműen jó érzéssel töltött el!
Ezt a hajót mintegy három évig használtam, aztán a feleségem nyomására kénytelen voltam megválni tőle.
Első Kalózommal a Balatonon, Badacsonyörs térségében
Jó tíz-egynéhány évre a téma újra háttérbe szorult és a vitorlázás ismét csak a vágyakozás szintjére süllyedt. Időközben - részben egészségi ok miatt - leszereltem a Honvédségtől és egy új polgári egzisztenciát építettem.
Évekkel később egy alkalommal, a főnököm segítségül hívott a balatoni telkére, ahol egy bódé hátsó falához támasztva megláttam egy sérült Kalóz-t! Mit mondjak, azonnal megtetszett és bár kissé hiányos felszereltséggel de szinte ingyen elhozhattam. Az akkori anyagi helyzetem nem tette lehetővé, hogy mesteremberrel javíttassam meg de úgy voltam vele, hogy talán én is rendbe tudnám hozni, így tulajdonképpen Vele kezdődött minden igazán.
Évekkel később egy alkalommal, a főnököm segítségül hívott a balatoni telkére, ahol egy bódé hátsó falához támasztva megláttam egy sérült Kalóz-t! Mit mondjak, azonnal megtetszett és bár kissé hiányos felszereltséggel de szinte ingyen elhozhattam. Az akkori anyagi helyzetem nem tette lehetővé, hogy mesteremberrel javíttassam meg de úgy voltam vele, hogy talán én is rendbe tudnám hozni, így tulajdonképpen Vele kezdődött minden igazán.
Jelenlegi hajóm a feltalált állapotában - nem volt egy szívderítő látvány...
Nem mertem egyből nekiugrani mert a hajón látszott, hogy igen szépen megépített példány, elég míves darab lehetett fénykorában. Nem akartam elrontani egy esetleges ügyetlen munkával ezért úgy határoztam, megpróbálok egy kisebb csónakot megépíteni. Eközben majd kiderül, hogy fog e menni a dolog, kitart e a motiváció?
Nos, 2010 tavaszán így indult az amatőr hajóépítő pályafutásom. Az azóta elkészült és a folyamatban lévő munkáimat a fenti menüben kísérhetik figyelemmel.
