Serdülő legény voltam amikor az első vízijárművünk hozzánk került, egy MAHART-tól leselejtezett kikötői boci vagy más néven Balatoni dingi amit a köznyelv többnyire csak "dióhéj-csónak"-ként ismer. Ehhez leginkább az a körülmény járult hozzá, hogy szüleim visszaköltöztek korábbi szűkebb pátriájukba (ahonnan mindketten származnak) és épülő családi házunk mindössze 250 méterre feküdt a Balaton partjától. Így már volt hová letenni egy csónakot - korábbi lakhelyünkkel ellentétben, ahol a pártüdülő zárt területe miatt a vízpart megközelítése a szokásosnál kissé körülményesebb volt.
A 1151 sorozatszámú kikötői boci mai (2013) állapotában
A csónakot évtizedekig használtuk és igyekeztünk gondosan jó karban tartani de mára sajnos oly mértékben eljárt felette az idő, hogy többé már nem lehet jelentős ráfordítás nélkül olyan állapotba hozni, hogy ismét biztonságosan használható legyen. Helyette egy új csónak építésébe fogtam, melyről külön oldalon (ld. a menüsorban) számolok be. Ez sem lesz kidobva, terveim szerint egy alapos homokfúvással eltávolítanám róla a festékrétegeket és a natúr fa felület műgyantás kezelése után oldalára fektetve kerti bútorként egy kényelmes kanapét akarok csinálni belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése