Hajómániám nem mai keletű. Már gyermekkoromban korán megfertőződtem, ugyanis édesapám az egykori MAHART kapitánya volt. Igaz, hogy csak belvízi kapitány de kapitány. Büszke voltam erre már akkor is - bár a kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen... Ettől függetlenül a nyaraim jelentős részét töltöttem Balatoni hajók fedélzetén és még ma is -túl az ötvenen- szívet melengető látvány azoknak a hajóknak a látványa, melyeknek kormánykerekét -eleinte csak széken állva- dagadó mellel magam is forgathattam, hiszen a korosztályombeli kölkek közül keveseknek adatott meg, hogy igazi nagyhajót vezethessenek.
Már tizenévesen habzsoltam a Dékány András könyveket és uszadékfából tutajt ácsoltam az öcsémmel meg a haverokkal, amire anyámtól elcsent egyik lepedőt húztuk fel vitorlának.
Nyilván ebből adódóan számomra teljesen egyértelmű és kézenfekvő volt, hogy majdan magam is erre a pályára lépek. Nem így történt de ez egy másik történet.
Édesapám Id. Molnár Imre a Leányfalu motoros kormánykerekénél
(a hajóról és sorsáról a Hajóregiszter oldalán olvashat)
A gyermekkorom csodálatos környezetben telt, Balatonaligán. Az itt fekvő egykori pártüdülő (mai nevén Club Aliga) gyönyörű ősparkos területe már akkor is könnyen megragadta a gyermeki fantáziát, az akkoriban szokatlanul magas infrastruktúra és "luxus" nekünk mindennaposan természetes volt. Ezek közé tartozott az üdülő két vitorlása is egy gyönyörű mahagónitestű 30-as? cirkáló (ha jól emlékszem) és egy nála néhány méterrel hosszabb acéltestű hajó, melyet az azóta elhalványult emlékeim és akkori hiányos típusismeretem miatt már nem tudok hová besorolni. Mindazon által mindkét hajót többször is volt alkalmam vitorlázni és ilyenkor szinte lenyűgözött a hatalmas dagadó (akkor még pamut) vásznak látványa és a szélnyomástól megdőlő fedélzet. Ekkor ivódott belém a vitorlázás iránti szeretet amely azóta is töretlenül tart.
Nos, ez az idilli állapot, hogy -még ha csak kívülálló amatőrként is- géphajót vezethetek egészen a harmincas
életéveim közepéig tartott, amíg apám nyugdíjba nem vonult. Ezután
sajnos hosszú évekig nem volt alkalmam fedélzetre lépni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése