Optimist

Első munkám, egy Optimist kisvitorlás építése volt az eredeti Amerikai tervek alapján. Hagyományos módon, bordázatra fektetett külhéjjal építettem.

Miért éppen az Optimist?

Mert rendkívül egyszerű, letisztult forma és egy kezdő hajóépítő számára ideális választás. Már a tervezése idején azt kapta feladatul a tervező, hogy egy olcsó egyszerű, gyerekek által könnyen kezelhető és az 50-es évek árszínvonalán kb. 50$ költségvetésből kihozható hajócskát tervezzen. A típus itthon is elég ismert ahhoz, hogy ha elfogadható színvonalon sikerül megépíteni, könnyen találhassak vevőt rá.

A tervrajzok beszerzése - 2009. Szeptember

Nos, ez volt az első kisebb nehézség. Akkoriban a Neten szinte alig lehetett rábukkanni, legalábbis a kereséseim nem hozták a várt eredményt. Aztán egy kiadvány mellékleteként hirdettek egy CD-t ami a leírás szerint tartalmazta a rajzokat. Sikerült egy újságos üzletben megvásárolnom és a CD-ről használható formátumban kimentenem a rajzokat majd azokat papírra nyomtattam. Ezzel már el lehetett indulni és elkezdhettem az anyagbeszerzést. Azóta a tervek már több weboldalon is elérhetők, pl. az eredeti Amerikai változat itt.

Anyagbeszerzés - 2010 Március

Alapanyagként a bordázathoz családi házunk építése során megmaradt normál lucfenyő deszkákat, tulajdonképpen részben hulladék faanyagot használtam csak a külhéj anyagáért kellett pénzt adnom. Ehhez 6mm-es Meranti rétegelt lemezeket vettem az Erdért-nél. Három táblát rendeltem mert készleten nem volt, így kénytelen voltam rájuk hagyatkozni mert válogatásra nem volt lehetőség. Ilyen esetben sajnos a cégre van bízva, hogy milyen lemezeket kapunk, ha nincs szerencsénk akár a rakat felső lemezével is kiszúrhatják a szemünket ami ki volt téve a porosodásnak esetleg még lábnyomok is láthatók rajtuk amit nem biztos, hogy el lehet róluk távolítani. A beszerzésnél fontos ezt is figyelembe venni!

Az építés - 2010. Április-Július

Az építőkeret és a fő bordák elkészítése és felállítása viszonylag könnyen ment...



de a saroklécekkel már meggyűlt a bajom. Kellő tapasztalat híján kettőt is eltörtem, mire rájöttem, hogy a megadott vastagságban akkora rádiuszra mint a hajófenék éle már nem hajlíthatók. Szerencsére hamar rátaláltam a megoldásra, hosszában kettévágtam őket és két rétegben hajlítottam majd ragasztottam a helyükre.



A vázszerkezet elkészülte után jöhetett a külhéj, melynek kiszabásánál egyszerűsítettem a folyamatot, nem a rajzok alapján szabtam ki a lapokat hanem csomagolópapírt rajzszegeztem a vázra és azt rajzoltam körbe majd ezek alapján vágtam ki a lemezeket. Először az orr és fartükör lemezei kerültek a helyükre.




Ezzel egyidejűleg kellett elkészíteni az uszonyszekrényt is mert annak rögzítését még a fenéklemez felhelyezése előtt volt célszerű megoldani. A szekrény oldalfalai 8mm vastag nyír rétegelt lemezből, a távtartó lécek lucfenyőből készültek. Az uszony fel-le mozgatása miatti kopási elhsználódás csökkentése érdekében még tölgy koptatólécekkel is kiegészítettem.



A megfelelő tömítettség érdekében a gerinccel érintkező felületbe felsőmaróval kis vályatot martam melybe pamutzsinórt (rolózsinór) fektettem majd a többi kapcsolódó felület illeszkedéseinek kivágása után ragasztóval és erős facsavarokkal a gerinchez rögzítettem. Az uszonyszekrény elkészítésénél figyelembe kellett venni a gerinc görbületét.





Száradás után a pontos feljelölést követően felsőmaróval kimartam a gerincből az uszony kimeneti nyílását is.



Ezután az oldalpanelek következtek, melyek dekopír fűrésszel történt kivágása után felragasztottam azokat a lécvázra. A ragasztásokhoz a Soudal cég 66A jelű, D4 vízállóságú ragasztóját használtam.




A panelek rögzítésénél bizony nagy szükség van jónéhány darab asztalos szorítóra, hogy a megfelelő kötésszilárdságot biztosítsuk. A paneleket 2-3mm-rel nagyobbra szabtam, hogy a felfekvés mindenütt tökéletes legyen. A felesleg később kis kézigyalu segítségével könnyen eltávolítható.



Az oldalsó panelek ragasztásának megkötése után következhetett a fenéklemez felhelyezése amit a ragasztáson felül még réz facsavarokkal is rögzítettem. Csavarozás és illesztés előtt néhány térkő segítségével biztosítottam a lemezt az elmozdulás ellen. Ezzel a megoldással vált elkerülhetővé a fenék görbülete miatti rögzítési nehézség, a csavarozás a ragasztóval együtt biztosította a megfelelő kötésszilárdságot.


A kötést követően már lehetővé vált az uszony nyílásának végleges kialakítása is. A szükséges méreteket előtte természetesen még a gerincen korábban kivágott nyílás elhelyezkedése alapján fel kell jegyezni.
Folyt. köv.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése